Futi után cangával 20 perc volt a Holland Park, ami nem az országról, hanem az azonos nevű első grófról (Earl) lett elnevezve. Van benne egy szép japánkert, amit meg kellett néznem, mert már 2,5 hete eljöttem Japánból. 🙂
Díszes kapu, mint NEM bejárat. Kétoldalt lehet bejutni.Ott jön egy csapat, akik a pár perc múlva mellettem elsuhanó cangást kérdezték fel, hogy miért jött be bringával, ha tiltva van. Az amazon még csak hangot emelt, amiért a fekete fickó nem szállt le, de a lovacska-frizurás munkás-akcentusú haverja (Eleve, hol tart a világ, kérem! KI engedte be őket ide Kensingtongba?!), konkrétan elindult utána, mire a nő mondta, hogy hagyja, mert MEGINT őt fogják letartóztatni, hiszen ő támadta meg.“Ezt itt kikaparom, kirágom..”“Mivan? Mit nézel?! Haladjá’ tovább, munkába’ vagyok!”Japánkert a nem túl szerencsés atomerőműnek helyt adó településről elnevezve. (Szegény japánok, mennyi gondjuk van ezzel az apró, de pusztító dologgal.)Csini lettLakik bent ilyen állat isNézi, hogy mivan.Nem volt ott semmi, ezért felült inkább a bambuszra, hátha itt több a valami. (Nem)Ez is szépecskeItt kicsit beaggódtam, hogy nem fog-e megtámadni anyu, de nem tudtam más felé menni és békésnek bizonyult. Vagy én tűntem – helyesen – ártalmatlannak. (Pedig egy jó rozé kacsamell borsópürével, de finom is! >:-) )Kisebb és nagyobb tisztások végig. Volt ilyen csendes, senki által nem háborgatott is. Kár, hogy nem volt nálam pléd és nem tudtam, Eszter meddig alszik még.
Leave a Reply