De még az útburkolat sem szalonnából. Helyenként már-már budapestinek mondanám.
Történt ugyanis, hogy a tegnapi programot ismételve, futás után cangára pattantam és usgyi a Nagytescoba. Eszter imádta a reggeli csokis kekszet, én a magam által összerakható salátát, de főként, hogy így van indok miért biciklizni.
És tényleg, ahogy tegnap írtam, rémesek ezek a biciklikosarat összeszemetelők. Van, aki palackot, vagy zsepit dob bel! -> Erre én ma reggel: “Na fogd meg a söröm, mutatom, hogy kell ezt rendesen:
Az egyik útburkolati “hibánál” olyat döccent a canga, hogy a csokiskeksz – mutatom, mekkora:
– szó szerint fel, majd oldalra kirepült a kosárból az aszfaltra, a salátás doboz szintén ugrott egy 30 centiset, majd visszaérve kinyílt és kiömlött. 🙂
Ezt igyekeztem visszatuszkolni annyira csak, hogy újra le tudjam zárni a dobozot (mindig, ismétlem, mindig van nálam zsepi. “Most úgyis csak futni megyek, nem kell!”) a csuklómon is csorgó tonhalsalátával. 🙂
Hát így telt a reggel eddig, de ezt leszámítva kiváló bringázás volt.
Egyébként fúj a szél, így tök elviselhető a hőség.
Leave a Reply