Hólyag-megoldás

Sikerült megoldanunk a vízhólyag problémát. Ez ugyanis egy olyan ritka fajta, ami minden lépésnél fáj, kivéve, ha ezek a lépések egy plázában történnek. 🙂

Persze, gondolom fáj még szegénykémnek, csak nagyobb a vágy, mint a fájdalom.

Ezért aztán ÖTÖDIK alkalommal jöttünk 5 nap alatt az óriásplázába – a többit is beleszámolva pedig hétnél tartunk.

Az volt a gond egyébként, hogy tegnap Vanda – akiben annyira bízott, hogy hozzám képest majd szórakoztatóbb bevásárló-bari lesz – feladta 2 üzlet után. Ennél pedig még nekem is jobban ment. Szépen mentem vele mindenhová, nem panaszkodtam, csak sajnia nem nagyon lehet velem megbeszélni, melyik áll jobban, mit gondolok arról az ujjatlanról, és úgy összességében nem lelkesedem eléggé. Csak állok ott, mint egy fából készült szent.

Most az volt a megállapodás, hogy én lestoppolok egy helyen és ő bejárja, amit kell.

A wing.stopban időzök egyébként és szemtelenül nem vásárolva foglalom a helyet. De morálisan azzal igyekszem kihozni nullára a dolgot, hogy tavaly Houstonban meg vásároltam náluk és hazavittem, nem foglaltam a helyt. Na azt most ülöm le!  (Amilyen csábítóan hangzott ott egyébként a kicsontozott csirkeszárny, annyira nem volt finom. Ne vegyen ÖN sem!)